Infrastruktúra és közlekedés
A közlekedés területén megvalósítandó nagy infrastrukturális munkálatok, amelyekre az országnak igen nagy szüksége van gazdasági versenyképessége javításához, jelentős finanszírozási nehézségekbe ütköznek, mivel ezzel egyidejűleg, az EU-val történt egyeztetés alapján, a költségvetési deficitet is csönkenteni kell.
A magyar kormány azon döntése, miszerint a 2001-ben az Orbán-kormány által elindított infrastruktúrális fejlesztések programját továbbviszi és továbbfejleszti, minden esetben közbeszerzési eljárást alkalmazva a munkák odaítélésben, igen komoly lehetőséget adnak a Magyarországon működni szándékozó külföldi gazdasági szereplőknek. Azért is mert hatalmas munkálatokról van szó, amelyeket több, mint egy évtized alatt valósítanak meg (2004-2015) nagyon jelentős magyar és külföldi pénzforrások bevonásával.
2004. május végén a kormány jóváhagyta a budapesti 4-es metró megépítésére vonatkozó megállapodást, amelyet 2010-ig építenének meg. A metró építési munkálatai elkezdődtek az első, a Keleti és a Kelenföldi pályaudvart összekötő mintegy 7 km-es szakasz a közeljövőben készül el.(www.metro4.hu)
A vasútközlekedést illetően, az állami vasúttársaság, a MÁV fontolgatja a Budapest központját a Ferihegyi Repülőtérrel összekötő gyorsvasút PPP konstrukcióban történő megvalósítását, ami a Budapest Airportot üzemeltető céggel közösen épülne meg. Ez a projekt, amit még az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor támogatott és 2002-ben kellett volna megvalósulnia, az ugyanezen évben bekövetkezett kormányváltással félre lett téve és csak a közelmúltban vették újra elő a MÁV érdeklődése miatt. Ez év végéig kellene kiírni a pályázatot három különböző, kb. 100 millió euró összértékű projektre. A pályázat elbírálását követően a munkálatok 2006 vége és 2007 eleje között kezdődhetnének meg. A győztesnek kellene állnia a vonal beindításához szükséges infrastruktúra kialakításának (mint pl. a reptér 2-es termináljánál kialakítandó állomás), a vasúthálózat felújításának és az új vagonok vásárlásának költségeit. A városközpont-reptér vonalnak, ami néhány éven belül 10 milliós utasközönségre számíthat, nem lennének köztes megállói és a jegyár 3000 forint körül alakulna (12 euró).
Ezen kívül még további munkálatok vannak kilátásban, amelyek megvalósításába magántőkét is bevonnának és amelyek pályázati kiírásait 2006-ban teszik közzé, mint pl. a Kellenföldi pályaudvar felújítása (a már építés alatt álló és előreláthatólag 2009-től működő új metróvonal egyik fő csomópontja) és az ország észak-nyugati részén lévő több vasútvonal villamosítása, ezek munkálatainak 2007-ben kellene elindulniuk.
A 90-es évektől kezdve az egyre szélesedő autósztráda hálózat építése az évek során egymást követő budapesti kormányok elsődleges céljai között szerepeltek. Az előző jobbközép kormány alatt alkalmazták a PPP (Public-Private-Partnership) rendszert, amelyet a jelenlegi balközép kormány is megőrzött, amely nemrég (2006. júniusában) adta át, két hónapos késéssel, az Érd-Dunaújváros közötti 58,6 km hosszú szakaszt, ami kb. 480 millió eruós befektetést igényelt a Magyarország és az osztrák-német konzorcium közötti megállapodás értelmében.
A 2000. augusztus 29. óta – három cég összevonásával – létrejött Állami Autópálya Kezelő zrt. feladata a magyar gyorsforgalmi úthálózat mintegy háromnegyedének üzemeltetése és fenntartása. Számokban kifejezve jelenleg mintegy 520 km autópályát, 127 km autóutat és főutat felügyel. A kezelt úthálózat teljes hosszán a díjas szakaszok aránya 60,6 százalék, a díjmentes szakaszok aránya 39,4 százalék. 2006-tól a Gyurcsán-kormány úgy döntött, hogy az ütemeltetésen kívül az Állami Autópálya Kezelőre (AAK) bízza az új beruházásokhoz szükséges finanszírozás valamint a pályáztatás megszervezését és az autópályahálózat karbantartását. Az új kezelés előnyei közé tartozik, hogy a felvett kölcsönöket nem az Állam számlájára írják, mivel a társaság magántársaságként van nyilvántartva, valamint hogy az autópályaépítési program fölötti ellenőrzés megmarad. A bizonytalansági elemek között találjuk legfőképp azt, ami a hitelhezjutáshoz szükséges kisebb állami garanciából fakadó veszélyből ered, mivel az AAK-t piaci cégnek kell tekinteni a beruházások kevésbé előnyös és drágább finanszírozásúak lehetnek. 2015-ig fog megvalósulni a Közlekedési és Infrastruktúrális Fejlesztési Terv, amelynek célja, hogy az autósztrádahálózat 2.530 km hosszúságúra fejlessze. A 2004-2007-es időszakra Magyarországnak a már 633 km elkészült részhez hozzáadandó 420 km új autópálya megépítésére 4,5 millió eurót folyósítottak.
A kormány támogatásáról biztosította Budapest önkormányzatát a főváros által elindított infrastruktúrális fejlesztési projektről, amely keretében a Dunán 2013-ig egy új hídat építenek.
Ipar
2004-ben az ipari termelés 8,3%-os növekedést ért el (szemben a 2003-as 6,4%-kal), a feldolgozóiparban (elektronikai berendezések), az autóiparban és a fémfeldolgozóiparban bekövetkezett termelékenységnövekedéssel.
2005 áprilisában az ágazat növekedése elérte a 8,9%-ot, amelyet legfőképp az ipari gépek és a közlekedéssel kapcsolatos gépek exportja húzott. 2006-ban az ipar továbbra is a gazdaság legnagyobb fejlődést mutató ágazata maradt. Az első negyedéves 10%-os növekedést a második negyedévben 8%-os növekedés követte. A bruttó ipari termelés, 2006 első hat hónapjában 10,5%-kal nőtt. A külpiacok felé irányuló eladások 14%-kal növekedtek a fent említett időszakban, míg a belpiacok felé irányuló eladások 6,2%-kal nőttek.
A 14. Nemzetközi Industria Vásáron (2006. május 16-19.), amely a legnagyobb iparral kapcsolatos vásáresemény és amelynek megnyitóján a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára, Dr. Szanyi Tibor is felszólalt, 29 ország 739 kiállítója vett részt több, mint 15.000m2 kiállítási felületen. Az olasz kiállító cégek között részt vett a Lovato Electronic, a Moro, a Passaponti Metal Cleaning Technology, a Radia, az SBP, a Sideral és a Sipa. (www.industria.hu)
Energiaszektor
Az energetikai ágazat a magyar GDP 6,5%-át teszi ki. 2004-ben az ország körülbelül a hazai fogyasztáshoz szükséges 65% energiát imoprtálta külföldről, míg a hazai termelés ennek a 35%-át tette ki és a gázfogyasztás duplája a többi NEÜ (Nemzetközi Energia Ügynökség) országénak. Az elmúlt évben az energiatermelés nagyobb részében a szénhidrogén felhasználás dominált, ahol a metán jóval felülmúlta a kőolajat (60,8% szemben a 39,2%-kal). Ezeket követte az atomenergia és szénenergia, míg a megújuló források és a tüzeléses energia csak 9,5%-ot tett ki (ld. táblázat). A Magyarország által külföldről vásárolt energiára fordított kiadás különösen jelentős, a GDP 3,8%-át teszi ki. Az 1999-2004-es időszakban, annak ellenére, hogy a GDP átlagos növekedése 4% volt, az energiafogyasztás csak 1%-kal nőtt. Az energetikai piac 90-es években kezdődő reorganizációja és racionalizációja – amely 1999-ben újabb, meghatározó lökést kapott – és a piac nagyobb hatékonyságának elérése miatti liberalizációja, egyesülve a költségek fékentartásával, több termelékenység szempontjából nem kellőképp hatékony cég bezárását és a nagy energiaigényű ágazatokban a piaci szabályok bevezetését generálta.
A “Business Model” és “Magyar Energetikapolitika” alapelvei alapján kerültek meghatározásra a piac fokozatos privatizációjának és liberalizációjának irányvonalai, még az EU-hoz való csatlakozás előtt, amely csatlakozás szinte az összes széntűzelésű erőmű bezárását vagy átalakítását hozta (amelyek az elektromos áram ¼-t biztosítják), jelentős fejlődési lehetőségeket hagyva az energetikai iparnak. 2003. május 1-től kb. az energetikai piac egyharmada lett liberalizálva (96/92 EK direktíva), lehetővé téve mintegy 200 magyar társaságnak, hogy szabadon megválassza szolgáltatóját. Az ágazat teljes liberalizációjára előreláthatólag 2010-ig kerül sor. 2003 vége óta az energetikai törvénykezés EU-konformmá vált a “Az áramszolgáltatási egyezmény” és a “Metánszolgáltatási egyezmény” elfogadásával. Mindenesetre ez az ágazat még sok mozgásteret biztosít.
Az energiaszektor, amelyet a magyar kormány stratégiai ágazatnak tart, három főcélja van: a gázellátás biztonságának növelése (amely az ország fő energiaforrása), az ágazat gazdasági szempontok szerinti fejlesztése és végül a megújuló energiaforrások növelése, a környezet egyre nagyobb védelme érdekében.
Az első cél a budapesti kormáyn azon szándékával függ össze, miszerint csökkenteni akarja az ország külföldtől, főképp Oroszországtól való túlzott energiafüggőségét, mivel az ország szükségletének 20%-a származik hazai termelésből és 80%-át teszi ki a közvetlenül vagy közvetve (Ausztrián keresztül) Oroszországból importált gáz.
E cél érdekében a magyar kormány által elfogadott stratégia két irányba mutat: egyik oldalról azon gázvezetékek diverzifikációjára gondolnak, amelyeken keresztül Magyarországot természetes gázzal látják el; másfelől igyekeznek növelni a magyar területen elhelyezkedő gáztározók kapacitását, új tározók építésével.
Ami a “gázutakat” illeti, Magyararszág különösen érdekelt három projektben, amelyel csökkenthetnék a ukrán-orosz vonaltól való függést (ez év elején Magyarország számára is problémaeélőjelzőként szolgált): a Nabucco gávezeték projektjében, ez egy a Közép-Ázsiából Törökországba érkező gázvezeték lenne, ahonnan a gáz Bulgárián, Románián, Magyarországon és Ausztián keresztül jutna el Európába; az orosz-török Bluestream gázvezeték Magyarországig történő meghosszabításának projektje (ebben a projektben, Budapest, ami a Nabbuco esetében csak tranzitország lenne, az Európa felé vezető gázvezeték terminálja lenne); az Adrián (főként Horvátországon) keresztüli folyékony gáz (GNL) vezeték projektjében.
A gáztározási kapacitás növelését illetően a kormány azzal számol, hogy a jelenleg 4 milliárd köbméteres tartalékot 2010-ig 5,2 milliárd köbméterre növeli, főként új létesítmények építésével.
A Magyar Villamos Művek, MVM, ami az elosztóhálózat tulajdonosa is, a termelés 33%-t felügyeli, míg a további 47% a belga TRACTABEL, az amerikai AES és a német RWE között oszlik meg. Az energiaszolgáltatást három stratégiai befektető irányítja: a német RWE és az E.ON és a francia EdF, amelyek jelenleg olyan szabályozott piacon működnek, ahol az árakat a Magyar Energetikai Hivatal, az energetikai piac szabályozásáért felelős közhivatal, határozza meg. A gázipar is,amely az elektromos áram 40%-át adja és amit széles körben használnak fűtésre, erősen megérezte az UE-hoz való csatlakozást, ami felbátorította az országot a széntűzelésű erőművek gáztűzelésűre való átalakítására. A MOL, szénhidrogénekért felelős magyar szervezet és az eladást tekintve a legnagyobb magyar cég, ellenőrzi a hazai termelést, a külkereskedelmet, a raktározást, a szállítást és a nagy ipari fogyasztóknak valamint az energetikai társaságoknak és a hat regionális 1995-ben privatizált elosztónak (amelyek között található a TIGÁZ és a SNAM) történő eladást, 2004 első negyedévében a privatizáció első fázisa még érintette és 2005-ig a magyar állam el kívánja adni még tulajdonában lévő rendes részvényeket. A társaság “de facto” monopóliummal rendelkezik az import felett (a teljes nemzeti gázszükséglet 85%-a). Az ágazat liberalizációjának kilátásában a MOL jelentős tőkét fektetett be a szolgáltató társaságokba, gázvezetékegbe és más országbeli energiatársaságokba.
További a Nemzeti Közlekedési Tervre vonatkozó információkért látogasson el a Közlekedési Minisztérium honlapjára.